„Jól csak a szívével lát az ember….”— Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg
Mert egy gyermeket nem lehet pusztán abból megérteni, amit látunk belőle. A viselkedése mögött érzések vannak. Szükségletek. Félelmek. Kérdések. Tapasztalatok. Kapcsolatok.
És sokszor éppen az a legfontosabb, amit elsőre nem látunk.
És innen indult el a MamaMentor is.
De kezdjük az elején.
15 éves szakmai tapasztalattal rendelkezem óvodapedagógusként. Óvodapedagógus diplomám van, és az évek során több szakmai továbbképzésen vettem részt, többek között kommunikáció, a gyermekek gyászfeldolgozása, valamint a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzése, felismerése és kezelése területén.
Hét éve dolgozom egy német óvodában.
A szülőkkel való együttműködés a mindennapi munkám része. Rendszeresen találkozom olyan helyzetekkel, amikor a szülőknek nem egyszerűen egy gyors tanácsra van szükségük, hanem valódi pedagógiai támogatásra és iránymutatásra.
De a MamaMentor története nem a szakmai tapasztalatommal kezdődött. Hanem azzal, hogy édesanya lettem. Már az elején megtapasztaltam, hogy nem minden úgy történik, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Nem akkor kezdett el átfordulni, kúszni, mászni, ahogy azt a könyvekben írták. És persze nem akkor kezdett el járni sem. Aztán elkezdődött a totyogó időszak, majd a dackorszak, és szépen sorban megérkeztek azok a nehézségek, amelyeket szinte minden szülő ismer.
De hát rajtam nem fogsz ki…Óvónő vagyok. Mindent tudok erről a korosztályról.
Aztán a gyermekem egyszer csak az arcomba nevetett. És volt abban a tekintetben valami, mintha azt mondaná:
„Igen? Akkor ezt figyeld…”
Voltak nagyon kemény időszakaim.
Volt, hogy sírtam. Volt, hogy fogalmam sem volt, mit csinálok rosszul.
Körülbelül 15 évvel ezelőtt, amikor még egyáltalán nem volt úgy kiépülve a közösségi média világa, ahogy ma, a „buta okos” telefonomon próbáltam olyan közösségeket és fórumokat keresni, ahol valaki azt mondja:
„Igen, ez normális. Nem vagy egyedül.”
Aztán elkezdtem egyre mélyebben beleásni magam a témába.
Rengeteget olvastam, kutattam, különböző nevelési módszereket ismertem meg. És furcsa módon minél többet tudtam, néha annál rosszabb anyának éreztem magam.
Mert mindig volt egy új módszer.
Ezt próbáld ki.
Így reagálj.
Ezt mondd.
Ezt ne mondd.
Én pedig kísérleteztem.
Hol ezt, hol azt próbáltam ki. Volt, ami bevált. Egy ideig. Volt, ami egyáltalán nem működött.
Aztán egyszerűen feladtam.
Nem a gyerekemet.
Azt adtam fel, hogy mindenáron megtaláljam a tökéletes módszert.
Elkezdtem inkább érzésből nevelni.
Figyeltem.
És talán furcsán hangzik, de sok mindent éppen azért vettem észre, mert fáradt voltam. Már nem volt energiám minden helyzetet megoldani, mindenáron érvényesíteni az akaratomat.
És ekkor kezdtem felfedezni valamit.
Ha nem erőltetem mindenáron az én akaratomat, valahogy sokkal jobban működik.
Elkezdtem figyelni a gyermekemre.
Nem csak azt néztem, mit csinál, hanem azt is, hogy mi lehet mögötte.
És ekkor jöttek szépen sorban a felismerések.
Aztán jöttek a sikerek is.
És egyszer csak megszületett bennem egy gondolat:
Szeretnék más szülőknek is segíteni.
Milyen jó lenne, ha ezt elmondhatnám nekik.
Ha megmutathatnám nekik azt, amit én ennyi keresés, próbálkozás, kudarc és felismerés után kezdtem megérteni.
Akkor még nem volt úgy kiépülve a média és az online világ, hogy ebből valóban valami létrejöhessen.
Most viszont igen.
És így született meg a MamaMentor.
A MamaMentor nem egy nevelési irányzat.
Rengeteg szuper nevelési irányzat létezik, amelyekből nagyon sok jó ötletet lehet meríteni.
De tudni kell:
Passzol ez a gyermekhez?
Engedi ezt a gyermek személyisége?
Illik ez a családhoz?
Működik ez nálatok is?
Mert ami az egyik gyermeknél működik, a másiknál egyáltalán nem biztos, hogy működni fog.
A MamaMentor nem egy nevelési irányzat. Egy szemlélet.
Egy szemlélet, amit én magam is folyamatosan fedeztem fel és fedezek fel ma is.
A saját gyermekeimen keresztül.
És talán éppen ez benne a legszebb: ez folyamatosan változik.
Minden gyermek más.
Mások az igényei, más a személyisége, más a család, más a környezet, és más az a kapcsolat is, ami a gyermek és a szülő között kialakul.
Ezért nincs egyetlen módszer, ami mindenkinek működik.
És én éppen ezt a sokszínűséget szeretem benne.
Ez adja a dinamizmusát.
Mit jelent számomra a MamaMentor?
Egy szebb jövőt.
Reményt.
Hitet.
Azt, hogy minél több szülőhöz eljusson a tudás, minél korábban.
Hogy még időben megtanuld feltérképezni a saját gyermekedet.
Hogy megtanuld megérteni, mit próbál elmondani a viselkedésével.
Hogy lásd, mire van TÉNYLEG szüksége.
Segíteni és támogatni szeretnélek azon az úton, amelyen végül te magad fedezed fel a saját gyermekedhez vezető utat.
Nem szeretném megmondani neked, hogyan neveld a gyermeked.
Nem szeretnék újabb kész recepteket adni.
Szeretnélek megtanítani másképp nézni.
Úgy nézni a gyermekedre, mint egy megfejtendő kódra.
Mint egy felfedezésre váró tájra.
Mert ha elkezded valóban megismerni őt, akkor tudod a legtöbbet és a legjobbat kihozni abból, aki ő valójában.
És ezért lett a MamaMentor mentorprogram.
Mert egyetlen alkalom sokszor nem elég egy ilyen kanyargós úton.
Közben új helyzetek jönnek, új kérdések merülnek fel, új dolgokat veszünk észre.
És közben mi magunk is változunk
Kiknek szól a MamaMentor?
Mindenkinek, aki gyermeket nevel.
Mindenkinek, aki gyermekekkel foglalkozik.
És mindenkinek, aki szeretne másképp nézni a gyermekekre.
Mert én hiszem, és tudom, hogy a társadalmunkat, a jövő nemzedékét ők alakítják.
Minden otthonban, a családban kezdődik. A neveltetésben.
Képzeld el, milyen lenne egy olyan világ, ahol minden gyermek szeretetben, az életkorának megfelelő és a saját igényeinek megfelelő nevelésben nőhetne fel.
Ahol azt hallja:
„Csodálatos vagy.”
„Képes vagy rá.”
„Szeretlek.”
„Büszke vagyok rád.”
És emellett megtanulja azt is, hogy vannak határok.
Hogy van, ami helyes, és van, ami nem.
Hogy vannak dolgok, amelyek etikusak, és vannak, amelyek nem.
Hogy joga van nemet mondani.
Hogy tisztelheti önmagát és másokat is.
És még reggelig sorolhatnám, mennyi minden változhatna meg….
Milyen más társadalom lenne ebből?
Talán utópisztikusnak hangzik.
Én mégis hiszek benne.
Mert ha a jó irányról van szó, nem ismerek határokat.
Ez vagyok én.
És ez a MamaMentor.